Minden percben,s pillanatban,
a sok Nélküled elhaladban,
sötét börtönbe hív a lét.
A zöld Tavaszt vágyomban,
kismadár énekét váromban,
amikor öledben virágosra nyílik a rét...
A soha eddig életemben,
a kimondhatatlan értelemben,
a Nap régi szerelmeit tépi szét...
..s a Mindenben Veled lesz tenger a vitorlás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése