Szeretők

Bárcsak látnád,mivégre jöttem.
S látnád a színpadot,'hol játszunk.
Bárcsak látnád,Én Te Vagyok,s Te Én.
S látnád,mindketten csillagnak látszunk.
Bárcsak látnád,'mit sem ér a szó,
s látnád,e darab kész van rég.
Bárcsak látnád,Mindketten várunk,
s látnád,mit játszhatnánk még.

Ha látod a jövőt,mondd meg,mi legyek.
S így Te is az leszel.
Ugyanaz a szerepem,hisz' Te Vagyok.
S oly'mindegy,mit teszel.

Bárcsak látnád,színes a színtér,
könnyedén felépíthetsz bármit.
Lehetsz Szerető,apa,hős,vagy férj,
boldogíthatsz,vagy megbánthatsz bárkit.
Engem csalsz,ha Magadat becsapod,
Nekem hazudsz,ha Magadnak.
Vétkeid,hibáid megbocsáttatnak,
gyógyulatlan sebeink,'mik maradnak.
Én hibáztam,vétkeid az Én vétkeim lettek.
'Hisz e darabban Téged játszom.
S zokogó fájdalmam a Te fájásod,
'hisz pici zöld tükrödben is Én látszom.

Bárcsak látnád,Mindenki Te Vagyunk,
pici részecske Belőled.
Mellédszegődünk,színrelépünk váratlan'.
S ha elmondtuk a szerepet,
szépen elmegyünk Mellőled.
Fájdalmaid mutatják,kik Vagyunk.
S a Mieink Neked,mivé lettél.
Tükrödben nézd meg jól,mit látsz.
S rögtön látni fogod,mi'hazugot tettél.

Ha látod a jövőt,mondd meg,mi legyek.
S így Te is az leszel.
Játsszuk el a végtelen szerelmet.
Látod?
Oly'mindegy,mit teszel...