Álarcok...

Amikor hétköznapi Vagy,csak nézel ki a fejedből és teszed a dolgodat,
rutinosan, gépiesen , monotonon.
Minden megy a megszokott kerékvágás szerint.
Telnek a percek,
órák,
napok,
hetek,
évek.
Visszanézel,s látod, hogy jól haladtál.
Ám ha magadbanézel,
nem látsz mást, mint félhomályt, keserűséget, csalódottságot.
Nem,ezt, nem így akarod!!
Mégis ez van!

Miért?
Mert megadod magad!

Kinek?
Önmagadnak!

Miért?
Mert így egyszerűbb!

Nem kell konfrontálódni,
csatákat vívni,
harcolni,
félni, hogy elveszíted mindazt,amit eddig megteremtettél magadnak.

És ebben az egyszerűségben inkább felteszed az álarcot és érzéketlenné válva teszed a dolgodat,s vársz.
Hátha egyszer mégiscsak jó lesz!
Hátha egyszercsak érezni fogod azt,amit belülről már oly régóta szeretnél.

Van rá lehetőséged,hogy mindezt megváltoztathasd!
Egy pici időre.
Időről-időre!
Vagy akár örökre!
:-)